Utolsó Alcatrazos buli, 2004. március 23.

Kedd délután már kicsit érződött rajtam az izgatottság, hiszen végre sikerült megszervezni, hogy ott lehessek egy alcatrazos bulin és végre láthassam Verát és a többieket először élőben ! Dorkával (ő már volt előző héten) egyeztettem (e-mail, telefon) egy fél nyolcas találkozót a szórakozóhely előtt. Egy barátommal mentem, azonban kicsit furán éreztem magam, hisz nem ismerek senkit, vajon milyen lesz a koncert, milyenek lesznek a többiek (Dorkával csak telefonon beszéltem előtte, és reménykedtem hátha néhány blogossal is összefutok). Odaérvén Dorka és pár barátja várt ránk, majd a jegy megvásárlása és a ruhatár után elindultunk jó helyet keresni. Az ülőhelyeken csak a 'kiváltságosok' (akik évtizedekkel előtte foglalatak) helyezkedhettek el, de ekkor még sikerült jó állóhelyet találni. Dorka tudott indiánsráccékkal pár szót váltani, én azonban fennakadtam a méretes biztonságin, aki már megakadályozta az én hasonló próbálkozásomat ("Ide csak az jöhet be, aki foglalt asztalt!"), pedig csak köszönni akartam... Telt-múlt az idő és fél kilenc tájban már a lépcsőn is ki lehetett volna tenni a megtelt táblát, nemhogy máshol(engem egy pad és oszlopszerűséghez préselt a tömeg). Közben persze megjött Vera (és a többi döntős is), aki beszélgetett indiánsrácékkal is. Így közelebb kerültem hozzá, mint valaha, ám most ez a pár lépés távolság is áthidalhatatlanná vált (biztonságik, tömeg+asztalok, székek). Szerencsére Vera mosolygott és jókedvűnek tűnt, ami enyhítette kissé a kényelmetlen álldogálást és reméltem, hogy Vera ilyen hangulatban csak jól énekelhet.:) Kilenc után járt már vmivel az óra, ekkor már bőven meghaladta a hely a 100%-os kihasználtságot, mikor is kezdetét vette a buli. Aczél Gergő kezdte a sort (külön megdicsérte a lépcsőn álló rajongókat, mert ő bizony egy tucat ember miatt ezt nem vállalná be:)). Majd következett Dér Heni, Dorina, Ibolya, Mujahid Zoli (aki betegen is fantasztikusan énekelt és zongorázott- Minek ide szó) és Edmond. Ezután egy kis szünet következett. A közönség élvezte a produkciókat, ám ekkor még nem tört ki eksztázisban egy-egy fellépéskor. Mi közben azt is megtárgyaltuk, hogy az énekesek mellett, a zenekar is nagyon jó.A másik dolog, hogy érdemesebb lett volna nagyobb helyre szervezni az ilyen bulikat, ha ekkora az érdeklődés. A közönség viselkedésében, azonban az nem tetszett, hogy nem tisztelték meg az énekeseket azzal, hogy mikor énekelnek ,akkor abbahagyják a beszélgetést. Ez főleg a líraibb, gitárral előadott számoknál okozott problémát (néha nem sokat lehetett hallani).
Leslie folytatta gitárjával a megasztárok sorát a színpadon. Ő viszonylag többet szerepelt, 4 számot adott elő. Aztán a mi Veránk következett! Először a Cranberriestől a Zombie-t adta elő (erre csak a szám elkezdése után jöttem rá, lévén amit előtte mondott, azt nem sokan hallhatták a zaj miatt) egy szál gitárral. Gyönyörű volt! Az ember azt hihetné, hogy ez csak egy igazi rockbanda előadásában élvezhető, de Vera bebizonyította, hogy nem. Szép tiszta és erőteljes éneklést hallhattunk tőle. Aztán jött "...a már jól ismert U2-s szám"- ahogy Vera felkonferálta.:) Ez már zenekarral, lazán előadva, akárcsak a Tv-ben. Itt is már az az érzés keringett bennem, hogy hát ez talán jobb, mint az eredeti! Vera magabiztos volt és felszabadult, a zsűri pedig minden bizonnyal tátott szájjal reagált volna már erre a két dalra is. A csattanó még hátra volt azonban! Vera Gáspár Lacit szólította a színpadra (a tömeg ekkor már tombolt, titokban mindenki reménykedett a duettben) és következett az Another Day In Paradise. Óriási érzés, mindenki őrjöngött és ámult! Sztem senki sem akarta elhinni, hogy ő tényleg Budapesten, egy szórakozóhelyen hallja ezt...Világszintű produkció volt! A közönség hatalmas tapssal és "Vissza!Vissza!" (remélem jól hallottam) kiáltásokkal próbálta rávenni őket az ismétlésre. Ők ketten pedig szóhoz sem jutottak a hatalmas ovációtól, talán meg is lepődtek rajta, hogy ekkora sikerük volt. Az ismétlés elmaradt :(, de Gáspár Laci folytatta a szuperprodukciók sorát, néha még rá is tett egy picit. Őrület, mondtam magamban! A közönség tapsa néha elsöpörte az utolsó hangokat, Laci pedig nem győzött hálálkodni a nagyon lelkes közönségnek. A mikrofon ezek után Scmidt Barbi kezébe került, aki úgy érezte ezt nem lehet túlszárnyalni, talán megközelíteni sem. Azonban azt kell mondanom sikerült tartani a nem mindennapi előadások sorát a Killing me softly és a Beatles dallal (Long and widing road). Mindezek után következett egy a közönség soraiból bekiabáló által gyémánthangúnak titulált Tóth Veronika, aki szintén elkápráztatott minket a Hamu és gyémánt illetve a Son of a preacher man dalokkal. Azt est csúcspontjaként pedig következett a Csillagdal, amit a közönség szívből énekelt együtt az énekesekkel.

Aztán Gergő és Leslie elmondja, hogy ez volt az utolsó alcatrazos buli, illetve hogy a héten mind a 12 döntős, a jövő héten pedig mind az 50 elődöntős(!) fellép a döntőn. Aztán vége:( Oszlik a tömeg, frissítőt veszünk magunkhoz (ami a koncert alatt szinte lehetetlen volt- az állóknak) és leülünk egy megüresedett asztalhoz. Dorka megpróbál eljutni Veráékhoz, ám a (vszeg autogramgyűjtő) tömeg miatt nem sikerül. Sajnos indulnom kell (másnap egyetem:() Sajnos nem sikerült néhány szót váltani Verával és a blogosokkal (Dorkán kívül) :( Azonban nem hinném, hogy ne lenne Verának a jövőben koncertje, ahol vele és a blogosokkal is találkozni lehet. Meg tud ő egyedül is tölteni egy Alcatrazt! Kint évfolyamtársakkal találkozom, akik nem jutottak már be. Tartok is egy rövid élménybeszámolót, de aztán sietni kell a buszhoz. Barátomtól azt kérdezem ,hogy tetszett-e, ő meg mosolyogva helyesel és nem találja a megfelelő jelzőket. Nem is lehet, hisz szavakkal nem lehet visszaadni ezt a koncertet (azért megpróbáltam:)). Ő leszáll, én utazok tovább, és még az ágyban feküdve is egy gondolat jár a fejemben ( ami már a koncert alatt is). A mai hazai és nemzetközi zenei életben annyi tehetségtelen ember ad ki lemezt és csinál koncertet. Ennek a néhány tehetséges fiatalnak kizárt, hogy ne legyen CD-je és koncertje a jövőben. Az nagyon nagy igazságtalanság lenne.

Remélem sikerült azoknak átadnom valamit a buli hangulatából, akik nem lehettek ott. Remélem azok, akik ott voltak pedig nem találják túl unalmasnak az élménybeszámolót.

Kívánom mindenkinek, hogy jusson el egy ilyen vagy hasonló bulira, mert tényleg felejthetetlen.

Balázs