Első Weltautós koncert (2004.ápr.17)

Egy kis visszaemlékezés:

2004. ápr. 17., szombat, délelőtt 10 óra. Zuhog az eső. Egy sarkon befordulva zene csendül fel a távolban, ekkor már tudom, jó fele tartok. Egyik kezemben esernyő, másikban kameraállvány, hátamon telepakolt hátizsák, és battyogok csak battyogok, hogy ismét egy élmény részese lehessek.

Megérkezvén az autócentrum színpadához, ismerőst még nem látok, viszont az első sort már elfoglalták az eddig összegyűlt emberek. A második sorba tudok így beállni középre, ami a fényképezéshez pont ideális lesz, de az már ekkor világossá vált, hogy a videókamerázásra esély sincs az eső miatt, így maradt a kölcsön digitális fényképező. Balázst hívom, merre jár, s már a háttérhangokból kiderül, hogy még a metrón ül. Krisztáékat sem látom sehol, de az emberek már gyülekeznek szép számmal. Így történt, hogy az egész koncertet elizolálva a többiektől néztem végig, Balázs megérkezésekor, már csak 2 sorral hátrébb kapott helyet, és esélye sem volt előrébb jönni az esernyőerdőtől. Kriszta, Cko , Jack , Scrr , Ddani , Simple , Nena , Pisszencs , Gabesz … pedig hátrébb álltak. (Velük csak a koncert végén sikerült találkoznom:( ) Agyy , Eser , sajnálom, hogy bár biztosan ott álltunk egymás mellett a tömegben, mégis sikerült elmennünk egymás mellett. De majd legközelebb jobban megszervezzük! :)

Az egyetlen problémát egész koncert alatt, csak az eső és az esernyők jelentették, hol fejbe vertek, hol eláztattak az ernyőkről lecsurgó vízzel, hol nem láttam sokat (de én azt hiszem, nem is panaszkodhatok a kilátásra, a többiekhez képest).

Végre kezdődik a koncert, elég jó a hangulat már, tapsolásra nem sok esély van (a legtöbben tartanak valamit a kezükben esernyő, fényképező, vagy az osztogatott keksz maradványai), így marad a fütty, és az ováció.

Acél Gergő lép elsőnek a színpadra, és már jön is a ' Groove szív', pörög a srác rendesen, betáncolja a színpadot, fényképezni is nagyon nehéz, mindig bemozdul a kép, annyit mozog! :)

Gergő után Dorina következik, (rózsaszín kabátka és fekete-fehér zokni ezúttal) . Perhaps , perhaps , perhaps-t és a NoDoubt számot ( Bathwater ) adja elő. Felszabadult és természetes volt, csak majd megfagyott a kis szoknyájában, szegény, de lemozogta ő is a hideget végül.

Aztán Mujahid Zoli érkezett a színpadra, és egyből a zongora fele vette az irányt. Ekkor már lehetett sejteni, hogy a 'Mondd mennyit ér' következik. Majd egy szál mikrofon ragadott a kezébe és jött a ' Sunny '.

Negyeddikként Dér Heni következett: River Deep Mountain High .

Majd Evelyne : 1000 broken mirrors .

A hangulat kezdett egyre pörgőbb lenni, sokan kezdtek táncba a közönségből. Eddigre a felsőm már teljesen átázott, és a táskámban lapuló kamera is szívta magába a vizet rendesen, de hát a koncert java még csak most következett. :)

Schmidt Barbi volt az egyik fénypontja a délelőttnek, Alicia Keys - ' How come you don't call me ?' és az elengedhetetlen ' Killing Me Softly '. Észvesztő előadás, a hangok is a helyükön voltak, egyszerűen szuper volt.

Majd egy fiatalember érkezett gitárral és „2 perc”-ről énekelt! A színfalak (pontosabban a reklám autó) mögött a megák külön bulit tartanak Leslie előadása alatt, megy a tánc, az éneklés, Tilla is csatlakozik hozzájuk. Láthatóan jól érezik magukat. :) Mint ahogy mi is!

A szám végeztével egy (számomra) váratlan bejelentéssel Les szólt, hogy egy olyan dal következik, aminek a szövegét ő írta, de nem ő adta elő. Belekezdett, tudtam, hogy ismerős dallamról van szó, de kellett egy pár másodperc mire rájöttem mit is hallok : Alex és Gallusz Niki 'Te éled át' – Casablancás-repülős daláról volt szó (illetve ezek szerint Leslie-é ). :)

Külön öröm volt, hogy új dal került fel a repertoárba… egy kis változatosság sosem árt! :)

Majd Les elhagyta a gitárját, és Bruce Springsteen következett és a Streets of Philadelphia, na nana na na , na nanna na na szól a refrén a közönséggel együtt….

És ekkor jön Verus , gitár nélkül ezúttal. Elsőként 'Várj míg felkel majd a nap', ez kicsit be is jött, mert az eső legalább elállt!!! Majd U2 és a Still haven't found . Nem is tudom mit mondhatnék, elég csak annyi szerintem, hogy Vera produkciója után sejlett fel először a 'vissza-vissza' skandálás. :)

Én a fényképezőt kattintgattam rendületlenül a 2 szám alatt, hogy a távolmaradóknak mintegy vásárfiaként át lehessen majd adni az élményt, képek formájában, és remélem tényleg egy picit átjön majd az ottani érzés a fotókról. :)

Vera után Edmond jön, szokásos maci stílusban, Tom Jones csendül fel…

Gáspár Laci fantasztikus produkciói következnek ezután: 'Zene nélkül mit érek én', a megszokott mozdulatokkal és magabiztossággal, majd George Benson köszönt vissza ( Lovin ' On Borrowed Time).

Ibolya jön utolsóelőttiként, ő csak 1 számot énekel, gitárral : 4 Non Blondes – ' What's up ' , remek a szám, mint mindig. És végül jön az „év hangja” előadásában a 'Magány' és Tóth Vera kedvence a Son of a Preacher man .

Még egy dal, az utolsó… mi más lehetne, mint a Csillagdal! Mindenki a színpadon, mosolygós, önfeledt arcok köszönnek vissza ránk és ez ráragad a közönségre is…. És már fel is csendül: „Volt úgy, hogy azt gondoltam, nincs miért és nincs esély…”!

Fergeteges finálé, az elfagyott kezek is előkerülnek végre a közönség részéről, közös éneklés, didergő, de örömteli emberkék a színpad előtt, jutalom játék ez… nekünk is!

Ezzel a kellemes élménnyel búcsúzunk a színpadi történésektől, de még koránt sincs vége!!! Végre eljutok a blogosokig , 1-2 új arc is feltűnik nagy örömömre, és persze az ismerős arcok és mosolyok…mit mondhatnék, jó volt látni Titeket ismét! :)

Néhányan kedves blogos barátom nem tudott eljönni sajnos, és nagyon hiányoztatok!:)

Beszélgetünk még egy kicsit, visszanézzük az elkészült képeket (van 1-2 egész jó szerencsére- majd meglátjátok- remélem mielőbb:) ) , majd ahogy lassan szivárognak az emberkék hazafele, és ritkul a tömeg, szemünkkel Verát keressük. Meg is találjuk a büfé sátor alatt, éppen interjút ad.

Rajongók népes hada várja Verust a kordonnál, a merészebbek oda is kiáltanak, hogy „Vera gyere ide légyszi ”, de már nincs idő, menni kell, este fellépés vár még rájuk Debrecenben. Így egy integetés és a sarkon el is tűnt Verus . Indulunk szépen lassan hazafele, újabb élményekkel gazdagabban, és ekkor még nem is sejtjük, hogy egy búcsúra azért mégis lesz lehetőség. :)

Egy dupla üvegfal mögött egyszercsak feltűnik Verus és elköszön a kis társaságtól, szájról olvasás ez inkább, hangokat hallani nem nagyon lehet, de jó kedvvel és mosolyogva búcsúzunk mi is:

„Viszlát legközelebb!”

Remélem mielőbb:)

Simple és Pisszencs végre tudott találkozni személyesen is Verával. (Egyből kivirultak mindketten:))) ) Látod Pissz nincs is olyan messze az a Debrecen, nem igaz? Megérte feljönni!

UI:Hát ez egy picit hosszúra sikeredett.

A dalok listája nálam sem teljes sajnos, nézzétek ezt el, kérlek. :)

Az esetleges hibákért is elnézést.

dork7